A jelen kutatás a spontán beszéd globális prozódiai sajátosságainak, elsősorban az időszerkezeti

és a beszéddallambeli jellemzőknek a megismerését célozza. A vizsgálat magyar

nyelven először veti össze nagyszámú adatközlő monologikus és dialogikus beszédben

mérhető időzítési és intonációs sajátosságait. A nagy adatközlőszám azt is lehetővé

teszi, hogy a nemek közötti, illetve a korcsoportok közötti esetleges különbségekre is

fény derüljön. Külön elemzés tárgya a kötetben a kérdő funkció, amelynek vizsgálatába

a fonológiai-fonetikai nézőpont mellett pragmatikai szempontokat is bevontunk.

A jelen kutatás a korábbi, kevés beszélővel készült vizsgálat eredményeire épül, részben

az abból származott következtetéseket ellenőrzi, részben az azok alapján felmerült

újabb kérdéseket kívánja megválaszolni nagyszámú beszélő hanganyaga alapján.