Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

A Medialitás jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.