Jelen monográfia azokat a nonverbális predikátumú mondattípusokat tárgyalja, amelyekben kijelentő mód jelen időben, egyes szám harmadik személyű alany mellett nem jelenik meg (hangzó) kopula. Célja egyrészt a magyar predikatív és azonosító mondatokhoz olyan szerkezeti leírást rendelni, amelyből az adatolható szintaktikai különbségek levezethetők, másrészt a kopula kategóriájának vizsgálata (melyről azt állítja, hogy nem igei elem, hanem csupán az inflexiónak „lexikális támaszt” adó expletívum). A leírás eszközéül a generatív grammatika eszköztárát használja, ennek ellenére nem elméleti, hanem leíró jellegű (lehetővé téve ezáltal az eredmények különböző elméleti keretekben történő felhasználását).