Az egyik legnevesebb és leginkább egyéni hangú brit hadtörténész, a korábban magas parancsnoki beosztásokat betöltő Robert Kershaw a Soha ne add meg magad lapjain a második világháború hétköznapi résztvevőinek személyes és hiteles hangját szólaltatja meg. A külföldön harcoló katonáktól azokig, akik a hátország frontján vívták a maguk harcát, a szerző rendkívül érzékletes képet tár elénk arról a nemzedékről, amely akkor a puszta fennmaradásért küzdött. Kershaw azoknak az embereknek a szavaival beszéli el a háború történetét, akik átélték azt. Elvisz bennünket a Blitz – Anglia bombázása – borzalmas éjszakáitól az Észak-Afrika határtalan sivatagjában vívott csatákba, a burmai dzsungelháborúból a Németország fölé repülő Lancaster bombázók fedélzetére és Normandia partjaira. Kershaw különös érzékenységgel és megértéssel közelít kötete tárgyához, aminek talán az is az oka, hogy nem mindennapi családba született. A szülei 1945-ben találtak egymásra Németországban – édesapja megszálló brit katona volt, édesanyja helyi német.

A könyv veteránokkal és civilekkel készített interjúkat, napló- és levélrészleteket fűz egyetlen folyammá Nagy-Britanniából, a Nemzetközösség országaiból és Németországból. Tanúságtétel ez azokról a rendkívüli emberekről, akik átélték a második világháborút – és akik azzal, hogy nem voltak hajlandóak megadni magukat az ellenségnek, örökre megváltoztatták önmagukat és Nagy-Britannia jövőjét is A Soha ne add meg magad a háború valóságán túl mintegy megérteti velünk, hogy a nagy történelmi események mögött mindig emberi sorsok vannak, és azok legalább annyira tanulságosak és érdekesek, mint a nagy emberek nagy döntései és a gigászi ütközetek.

Ez az a Kershaw-könyv, amely a legérdekesebb lehet a hadtörténettel nem beoltott olvasónak, a hadtörténettel beoltottakról nem is beszélve.